A Népliget déli részén van egy terület, amely mellett sokan úgy sétálnak el, hogy észre sem veszik. Nem különül el látványosan a park többi részétől, nincs harsány bejárata vagy feltűnő látványossága. A fák között mégis furcsa részletek tűnnek fel: egy magányos emlékkő, különös formájú szoborelemek, szabálytalanul emelkedő terep vagy olyan parkstruktúra, amely mintha tudatosabban lenne szervezve annál, mint amit első pillantásra gondolnánk. 2/7
Ez a Centenáriumi Park. Egy hely, amelyet Budapest századik születésnapjára hoztak létre, és amely egykor jóval könnyebben „olvasható” volt, mint ma.
Budapest századik születésnapja
1873-ban egyesült Pest, Buda és Óbuda. Az új város, Budapest, néhány évtized alatt európai léptékű fővárossá vált, száz évvel később pedig megszületett az igény arra, hogy a jubileum valamilyen maradandó formát is kapjon. Az ötlet egyszerű volt: az ország megyéi közösen ajándékot adnak Budapestnek.
A 19 megye és a főváros saját alkotásokkal vett részt a park kialakításában. Szobrok, emlékkövek, térplasztikák és domborművek érkeztek, de nemcsak köztéri alkotásokról volt szó. Egyes részeken növényekkel, tereprendezéssel és helyi motívumokkal próbálták megidézni az adott vidék karakterét.
A cél nem egy szabadtéri múzeum létrehozása volt. Inkább egy olyan parké, ahol séta közben az ország különböző részei jelennek meg egymás mellett.
Amikor még minden a helyén volt
A Centenáriumi Park első éveiben egészen más képet mutatott, mint ma.
A növényzet még nem fedte el az alkotásokat, a különböző megyei részek jobban elkülönültek egymástól, és könnyebb volt megérteni, hogy az ember nem egy egyszerű parkban jár. A korabeli fotókon nyitottabb tér látszik: az emlékkövek és szobrok jobban érvényesülnek, az egyes elemek között világosabb a kapcsolat.
A Népliget akkoriban jóval élénkebb parkéletet élt. Többen jártak ide kikapcsolódni, sportolni vagy csak sétálni, így a Centenáriumi Park is nagyobb figyelmet kapott. Nem vált kiemelt látványossággá, de ismert része volt a ligetnek.
Ami eltűnt — és ami megmaradt
Az elmúlt évtizedek során a park sokat veszített eredeti formájából.
Több alkotás megsérült vagy eltűnt, néhány elemet benőtt a növényzet, mások egyszerűen háttérbe szorultak. A park története lassan kikopott a köztudatból, és vele együtt annak emléke is, hogy itt valaha az ország különböző részei találkoztak egyetlen közparkon belül.
Mégis, több maradt meg belőle, mint elsőre gondolnánk.
A figyelmesebb látogató ma is találhat eredeti emlékköveket és kőből készült köztéri elemeket. A park szerkezete is őrzi az egykori elképzelést: a sétányok, a kisebb elkülönülő terek és a terepalakítások sok helyen még mindig érzékeltetik, hogy itt tudatosan kialakított emlékhelyről van szó.
Néhány helyen a növénytelepítések nyomai is megmaradtak. Bár az eredeti rendszer ma már nehezen rekonstruálható, bizonyos részeken még mindig érződik, hogy a táj nem véletlenszerűen alakult ki.
Egy park, amely lassabban tárja fel magát
A Centenáriumi Park nem olyan hely, amely rögtön felfedi magát.
Könnyű keresztülsétálni rajta anélkül, hogy bármit észrevennénk. De ha az ember megáll néhány percre, figyelni kezdi a furcsán elhelyezett köveket, a tér váratlan nyitásait vagy a növényzet közül előbukkanó részleteket, lassan kirajzolódik valami az eredeti elképzelésből.
Egy park, amely Budapest századik születésnapjára készült — és amelyből ma inkább töredékek maradtak. Talán éppen ezért érdekesebb: mert nem készen mutatja meg magát, hanem apránként.
(Képek: Archív felvételek a google képkeresőjével találva, a friss fotókat Erki Ádám készítette, Kiemelt kép: Erki Ádám)
