Cikksorozatunkban Budapest parkjainak kevésbé ismert arcát mutatjuk be 7 részes összeállításokban. 3/7
A Népliget elfeledett filmgyára: A stúdiólámpáktól a buszperonokig
Ha ma a Népliget autóbusz-pályaudvar modern üvegpalotájában várakozunk a járatunkra, vagy az Üllői út és a Könyves Kálmán körút forgalmas kereszteződésében állunk a dugóban, kevesen gondolunk arra, hogy pontosan a lábunk alatt egykor a hazai filmgyártás egyik legfontosabb fellegvára terült el.
A MAFILM II. telepe, majd későbbi nevén a MOVI (Magyar Mozi- és Videófilmgyár) évtizedeken át ontotta magából a híradókat, dokumentumfilmeket és tudományos ismeretterjesztő alkotásokat. Bár az épületegyüttest a kilencvenes évek közepén lebontották, emlékezetes fejezete maradt a magyar kultúrának.
A Pedagógiától a Filmirodáig: A kezdetek
A terület filmes története egészen az 1910-es évekig, a magyar némafilmgyártás aranykoráig nyúlik vissza. Az Üllői út és a körút sarkán álló tömbben kezdetben a Pedagógiai Filmgyár működött, amelynek elsődleges feladata az iskolai oktatást segítő, illetve ismeretterjesztő anyagok készítése volt.
A nagy áttörést az 1920-as évek hozták meg:
- 1924: Létrejött a szigorú állami ellenőrzés alatt álló Magyar Filmiroda (MFI).
- 1927: Megindult a rendszeres, professzionális filmgyártás a Könyves Kálmán körúti telepen.
- 1933: A stúdiót jelentősen kibővítették és modernizálták. Ekkor már nemcsak rövidfilmek, hanem egész estés játékfilmek befogadására is alkalmassá vált a komplexum.
Az MFI korszakának legfontosabb „terméke” a mozikban kötelezően vetített Magyar Világhíradó volt. Itt futottak össze a szálak: a vágóasztalokon kelt életre a két háború közötti Magyarország mozgóképes krónikája.
A MAFILM II. és a dokumentumfilmes aranykor
A második világháború után a hazai filmipart államosították. Míg a játékfilmgyártás központja a pasaréti és a róna utcai stúdiók lettek (a MAFILM I. telepe), addig a Könyves Kálmán körúti bázis megkapta a MAFILM II. nevet, és profilját tekintve a nem játékfilmes műfajok otthona lett.
Az itteni műtermekben és laborokban több önálló stúdiócsoport osztozott, amelyek generációk tudását és vizuális kultúráját határozták meg:
- Híradó- és Dokumentumfilm Stúdió: A heti rendszerességű mozi-híradók és a korszak nagy hatású, sokszor politikai vagy szociografikus dokumentumfilmjeinek bölcsője.
- Népszerű Tudományos Filmstúdió: Itt készültek azok a zseniális természetfilmek és tudományos ismeretterjesztő alkotások, amelyekért milliók ültek a képernyők elé.
- Katonai és Propagandafilm Stúdiók: A korszak ideológiai megrendeléseit kiszolgáló részlegek.
Olyan legendás rendezők, operatőrök és szakemberek fordultak meg napi szinten a Népliget szélén álló épületekben, akik a magyar dokumentumfilmet nemzetközi szintre emelték. Emellett a játékfilmesek is gyakran látogatták: a kor nagy látványtervezői (például Romvári József) itt tervezték meg és építették fel ikonikus filmjeik háttereit, makettjeit.
A MOVI-korszak és a végjáték
1987 júliusában a MAFILM II. telep önálló vállalattá alakult MOVI (Magyar Mozi- és Videófilmgyár) néven. A cég próbált alkalmazkodni a megváltozott piaci viszonyokhoz, a videókorszak robbanásához és a televíziós piac szabaddá válásához.
A rendszerváltást követő évek krónikáit – köztük az utolsó klasszikus, mozikban vetített Filmhíradókat (1988–1991 között) – még itt gyártották. A technológia elavulása, a tőkehiány és az állami megrendelések elapadása azonban megpecsételte a gyár sorsát.
A MOVI a kilencvenes évek közepére csődbe ment, és 1994-ben végleg bezárta kapuit.
Ahol ma buszok dudálnak
1995 után az elavult, romos épületegyüttest szinte teljesen lebontották. A terület értékes csomóponti elhelyezkedése miatt új funkciót kapott: 2000 májusában megkezdődtek az építkezések, és 2002-ben átadták a ma is ismert Népliget autóbusz-pályaudvart.
Bár az épületek eltűntek, a múlt nem veszett el nyomtalanul. Az Üllői út és a Könyves Kálmán körút találkozásánál ma egy emléktábla hirdeti, hogy ezen a helyen működött a magyar filmtörténet egyik legfontosabb kreatív műhelye.
Ha legközelebb a Népligetnél jársz, érdemes egy pillanatra megállni a rohanásban, és elképzelni, hogy ahol most távolsági buszok kanyarodnak, ott egykor rendezők kiáltották: „Felvétel indul! Csapó!”
A cikk sorozat 1.része || 2.része
(Kiemelt kép: Geszti Márk)
