1849. október 6. – Az aradi vértanúk kivégzése7 perc olvasási idő

1849. október 6-án, Aradon hajnalban megkezdődött a honvédtisztek kivégzése. A világosi fegyverletétel után két hónappal tizenhárom tisztet ítéltek halálra, miközben Pesten Batthyány Lajos miniszterelnök kivégzésére is sor került.

A világosi fegyverletétel

1849 nyarára a magyar honvédsereg egyre nehezebb katonai helyzetbe került. A császári hadsereg mellett ekkor már az orosz cári csapatok is bekapcsolódtak a harcokba, jelentős túlerőt teremtve a magyarokkal szemben.

A döntő fordulatot az augusztus 9-i temesvári vereség hozta el. A magyar vezetés számára ekkor már egyre világosabbá vált, hogy a két nagyhatalom együttes erejével szemben nem lehet folytatni a harcot. Görgei Artúr fővezér ezért a fegyverletétel mellett döntött.

Augusztus 13-án a magyar csapatok a Világos közelében fekvő Csigérszőllős melletti mezőn tették le a fegyvert az orosz cári csapatok előtt. Görgei a fegyverletétel feltételeiről Fjodor Vasziljevics Rüdiger gróf orosz lovassági tábornokkal tárgyalt. A megadás helyét és időpontját is rögzítették: augusztus 13-án délután három órakor, a Csiger-patak mentén.

A magyar sereg nem közvetlenül az osztrák hadsereg előtt tette le a fegyvert. Ennek politikai jelentősége is volt: a magyarok nem egyszerűen a Habsburg-hatalom előtt hajtottak fejet, hanem a két nagyhatalom katonai túlereje előtt kényszerültek befejezni a küzdelmet.

A harcok ezzel véget értek, a honvédek számára azonban egy új, bizonytalan időszak kezdődött. Sokan nem tudták, mi vár rájuk: menekülés, fogság, bírósági tárgyalás vagy akár halálos ítélet.

A fegyverletételtől a megtorlásig

A magyar vezetők egy része külföldre menekült, másokat elfogtak. A honvédsereg tisztjei közül sokan az osztrák hatóságok kezére kerültek. Aradon hamarosan megkezdődött azoknak a tiszteknek a kihallgatása és bíróság elé állítása, akik a szabadságharcban vezető szerepet töltöttek be.

Egy ideig még lehetett abban bízni, hogy a fegyverletétel után nem következik súlyos büntetés. Ivan Fjodorovics Paszkevics orosz fővezér augusztus 16-án Ferenc Józsefhez intézett levelében maga is a megbocsátást sürgette, és arra kérte a császárt, hogy a győzelem után a kegyelem és a feledés politikáját válassza.

A császári hatalom azonban másként döntött. A megtorlás irányítását Haynau táborszernagyra bízták, és hamarosan világossá vált, hogy a szabadságharc vezetőit keményen meg akarják büntetni.

Az aradi ítéletek

Az aradi katonai törvényszék 1849. szeptember 26-án hozta meg az ítéleteket. Tizenhárom honvédtisztet halálra ítéltek, és október 6-ára tűzték ki az ítéletek végrehajtását. A tizenhárom között volt Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Láhner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly.

Nem mindegyiküknek ugyanazt a sorsot szánták. Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid, Schweidel József és Kiss Ernő esetében a halálbüntetést golyó általi kivégzésre változtatták. A másik kilenc tisztet kötél általi halálra ítélték.

1849. október 6. – A kivégzések napja

    Október 6-án hajnalban először a négy golyó általi halálra ítélt tisztet vezették a kivégzőhelyre. Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid, Schweidel József és Kiss Ernő a kivégzőosztag elé állt.

    Ezután következett a kilenc kötél általi halálra ítélt tiszt. Egymás után végezték ki Poeltenberg Ernőt, Török Ignácot, Láhner Györgyöt, Knézich Károlyt, Nagysándor Józsefet, Leiningen-Westerburg Károlyt, Damjanich Jánost, Aulich Lajost és végül Vécsey Károlyt.

    Ami Aradon történt, egyértelmű üzenetet hordozott: a császári hatalom keményen leszámol azokkal, akik szembefordultak vele.



    Vécsey Károly utolsó búcsúja

    Vécsey Károly maradt utolsónak. Mire rá került a sor, társai már valamennyien meghaltak, így neki már nem volt kitől elköszönnie.

    A hagyomány szerint Vécsey ekkor odalépett Damjanich János holttestéhez, és megcsókolta a kezét. A jelenet később az aradi vértanúk emlékezetének egyik legismertebb mozzanatává vált.

    Az aradi megtorlás nem ért véget október 6-án

    Az október 6-i tizenhárom kivégzés nem jelentette az aradi megtorlás végét. Összesen tizenhat honvédtisztet végeztek ki a városban.

    Ormai Norbert honvéd ezredest már 1849. augusztus 22-én felakasztották. Október 25-én Kazinczy Lajos ezredest, Kazinczy Ferenc fiát végezték ki, 1850. február 19-én pedig Ludwig Hauk alezredesen, Bem József egykori hadsegédén hajtották végre a halálos ítéletet.

    A történelmi emlékezet mégis elsősorban az október 6-án kivégzett tizenhárom tisztet őrzi aradi vértanúkként.

    Batthyány Lajos – ugyanazon a napon, Pesten

    Október 6-a azonban nemcsak Arad miatt vált a megtorlás jelképévé. Miközben Aradon a tizenhárom honvédtisztet kivégezték, Pesten is végrehajtottak egy halálos ítéletet.

    Batthyány Lajos, az első felelős magyar kormány miniszterelnöke az Újépület udvarán állt a kivégzőosztag elé. Halálával a császári hatalom a magyar politikai vezetés egyik legfontosabb alakját is eltávolította.

    Egy nap, amely nemzeti gyásznap lett

    A tizenhárom aradi vértanú története ma már nem csupán a szabadságharc utolsó fejezete. Sorsuk az 1848–49-es forradalom és szabadságharc utáni megtorlás jelképévé vált.

    Október 6-án rájuk emlékezünk: azokra, akik a szabadságharc bukása után sem kerülhették el a büntetést, és akiknek neve azóta is összeforrt a magyar nemzeti emlékezettel.

    (Kiemelt kép: Google képkereső)

    Ajánljuk még...