Szászvár első látásra nem az a település, ahol az ember feltétlenül történelmi látnivalót keres. A Kelet-Mecsek lábánál fekvő nagyközség nyugodtan éli a mindennapjait, az utcákon haladva pedig könnyen tovább is mennénk, ha nem tudnánk, hogy valahol itt egy több évszázados várkastély rejtőzik. Pedig ott van, méghozzá a település központjában.
A Templom térre érve aztán már nehéz nem észrevenni. A várkastély nem egy különálló, dombtetőre épített erődítményként magasodik a környék fölé, hanem szinte belesimul a településbe. A körülötte lévő mai Szászvár és a mögötte húzódó évszázadok között éppen ezért különös kontraszt alakul ki.
Ma békés nagyközség veszi körül, egykor azonban egészen más szerepe volt ennek a helynek.
Ahol a történet elkezdődött
A várkastély története a 14. század második feléig nyúlik vissza. Alsáni Bálint pécsi püspök udvarházat és kápolnát építtetett itt. Szászvár a pécsi püspökség északi birtokainak egyik fontos központjává vált, az udvarházat pedig az idők során fokozatosan megerősítették.
A 15. század első felére már várként említik az írott források.
Ha most ott állunk előtte, talán éppen ez a legérdekesebb benne: a mai település nyugodt hétköznapjai mögött egy olyan épület története húzódik, amely egykor jóval fontosabb szerepet töltött be a környék életében.
És innen már érdemes belépni.
A falak között
A kapun áthaladva rögtön közelebb kerülünk ahhoz a múlthoz, amelyről kívülről még csak sejthettünk valamit. A várkastély ma kiállításnak ad otthont, amely nem egyszerűen az épület történetét mutatja be, hanem megpróbálja megidézni azt a világot is, amely egykor körülvette.
A termekben makettek és rekonstrukciók segítenek elképzelni a várkastély egykori képét. Ahogy egyik helyiségből a másikba haladunk, fokozatosan áll össze előttünk, hogyan változott az épület az évszázadok során.
A kezdetben udvarházként működő épületből idővel erődített rezidencia lett. A 15. század végén Ernuszt Zsigmond pécsi püspök idején újabb jelentős építkezések zajlottak: a keleti udvarrész fölé reneszánsz szárnyat emeltek, és kialakították a zárt várudvart.
Ekkor már nem pusztán egy megerősített épületről beszélünk. A szászvári rezidencia a pécsi püspökök számára egyszerre jelentett birtokközpontot, lakóhelyet és reprezentatív helyszínt.
A kiállítás több püspök történetét is bemutatja. Alsáni Bálint mellett Albeni Henrik, Szathmári György és Ernuszt Zsigmond alakjával is találkozunk, így az épület története személyekhez is kötődik.
És ahogy továbbhaladunk, egyre kevésbé csak a várat nézzük. Elkezd érdekelni az is, milyen lehetett benne élni.
Milyen volt az élet a várban?
A középkori várakról könnyű elsősorban vastag falakra, fegyverekre és ostromokra gondolni. A mindennapok azonban másról is szóltak. Emberek dolgoztak, ettek, tanultak, gyógyították a betegeket, imádkoztak, és természetesen különböző hiedelmek között élték az életüket.
A szászvári kiállítás ezt az oldalát is megmutatja. A középkori mindennapok mellett az egyház és az oktatás kapcsolata, a korabeli gyógyítás, valamint a boszorkányság és az eretnekség világa is helyet kapott.
A hangulat itt már egészen más, mint amikor még a Templom téren álltunk. A vár története nem csupán arról szól, hogyan épült fel és hogyan változott át az épület. Azokról az emberekről is mesél, akik valamilyen módon kapcsolódtak hozzá.
A lapidáriumban pedig ismét maga az épület kerül a figyelem középpontjába. A megmaradt kőfaragványok között olyan részleteket láthatunk, amelyek egy korábbi Szászvárból maradtak ránk. A kövek itt már nem egyszerű építőanyagként jelennek meg, hanem a vár történetének kézzelfogható darabjaiként.
Továbbindulva aztán a középkor egy jóval nyersebb oldalával találkozunk.
Háborúk árnyékában
A szászvári várkastély történetéből a háborúk sem maradhattak ki. 1543-ban a törökök szinte harc nélkül foglalták el a várat, később pedig a térségben zajló küzdelmek egyre nagyobb károkat okoztak az épületben.
Az 1660-as és 1680-as évek háborúi során a középkori épületegyüttes jelentős része elpusztult. A ma látható rendezett épület mellett nehéz elképzelni, hogy volt olyan időszak, amikor ezekből a falakból már csak romok maradtak.
A történet azonban itt sem ért véget.
Körülbelül egy évszázaddal később Klimó György pécsi püspök elbontatta a romos részeket, a legkorábbi nyugati palotaszárnyat pedig felújíttatta és plébániává alakíttatta. A várkastély így újabb szerepet kapott, és ismét használatba került.
Egy várkastély új élete
Ma már egészen másért lépünk be a kapun. Nem birtokügyeket intézni érkezünk, nem katonaként állunk őrséget, és nem egy püspöki rezidencia mindennapjaiba csöppenünk bele. Látogatóként járjuk végig a helyiségeket, miközben a kiállítás megpróbálja közelebb hozni azt a világot, amelynek emlékeit ezek a falak őrzik.
A 2016-ban megújult várkastély ma Szászvár egyik fontos látnivalója. A kiállítás a történeti bemutatás mellett a fiatalabb látogatók számára is kínál játékos elemeket: térképszobát, labirintust, pecsételést, várbabaházat és lúdtollas írást is.
A gyerekek miközben játszanak, mi még egyszer körbenézünk. Most már egészen más szemmel látjuk az udvart és az épületet, mint amikor először megpillantottuk.
Szászvár valóban olyan település, amelyen könnyen továbbhaladna az ember, ha nem tudná, mit rejt a központja. A várkastély azonban ott van, és érdemes időt szánni rá. Nem a mérete miatt, hanem azért, mert egyetlen helyen követhetjük végig, hogyan változott egy középkori udvarházból püspöki rezidencia, majd vár, később romos épület, végül pedig ismét látogatható történelmi emlék.
Amikor kilépünk a kapun, Szászvár már ugyanaz a csendes nagyközség, amelybe megérkeztünk. Csak most már tudjuk, hogy a hétköznapi utcák és házak között ott húzódik egy másik történet is.
Egy történet, mely évszázadokat mesél el.
(Kiemelt kép és fotók: Erki Ádám)
