Harta neve talán kevésbé ismert az ország kulturális térképén, mint a nagyobb történelmi és turisztikai központoké, a Duna menti település azonban különleges sváb örökséget őriz.
Ennek egyik legjellegzetesebb része a bútorfestés hagyománya, amely sajátos színeivel és növényi díszítésével alakított ki könnyen felismerhető helyi stílust. A hartai tájházban ez a tárgyi világ egykori környezetében ismerhető meg: a bútorok mellett viseletek, használati tárgyak és a mindennapi élet egyéb emlékei is felidézik a település sváb közösségének múltját.
A hartai svábok öröksége
A tájház egy hagyományos hartai lakóház berendezésén keresztül enged betekintést az egykori hétköznapi életbe. A szobákban és a ház többi helyiségében olyan tárgyakkal találkozhatunk, amelyek valaha a mindennapok természetes részei voltak.
Harta történetének fontos fejezete a 18. században érkező német telepesek letelepedése. A betelepülők saját nyelvüket, szokásaikat és tárgyi kultúrájukat is magukkal hozták. Ezek a hagyományok az új környezetben tovább formálódtak, és idővel kialakult az a sajátos helyi kultúra, amelynek emlékei ma a tájházban is megjelennek.
A régi viseletek a közösség öltözködési hagyományait idézik, a konyha és a háztartás eszközei pedig arról árulkodnak, hogyan telhettek egy hartai sváb család hétköznapjai.
A legfeltűnőbb tárgyi emlékek között azonban kétségtelenül a festett bútorokat találjuk.
Kék alapon virágok
A hartai festett bútorok hagyománya több mint kétszáz éves múltra tekint vissza. Az első ilyen darabok az 1820-as években készülhettek, majd a 19. század folyamán egyre jellegzetesebbé vált a hartai stílus.
A bútorok egyik legszembetűnőbb sajátossága a sötétkék alapszín. Ezt különböző virág- és növényi motívumokkal díszítették: tulipánok, gyöngyvirágok és más stilizált virágok kerültek a szekrényekre, ládákra, ágyakra és egyéb berendezési tárgyakra.
A kék felületeket vörös, sárga és zöld színek teszik élénkebbé, miközben a minták rendszerint rendezett, szimmetrikus kompozíciót alkotnak. A virágcsokrok és növényi motívumok között apró, sűrű vonalak is feltűnnek. Ezeket „striháknak” nevezik, és a hartai bútorfestés jellegzetes díszítőelemei közé tartoznak.
Érdemes ezért nemcsak távolról szemlélni ezeket a bútorokat: a festett felületek közelről egészen apró részleteket is megmutatnak.
Amikor a bútor még a mindennapok része volt
A hartai festett bútorokat eredetileg nem kiállítási tárgynak készítették. A szekrények ruhák és egyéb holmik tárolására szolgáltak, a ládák a háztartás fontos darabjai voltak, az ágyak pedig a lakóház berendezésének meghatározó elemei közé tartoztak.
A festett bútorok szorosan kapcsolódtak a kelengye hagyományához is. Az ifjú házasok otthonába gyakran teljes, festéssel díszített konyha- és szobabútor-garnitúra került, és a bútorokon sok esetben a készítés időpontját is feltüntették. Ezek a feliratok ma fontos kapaszkodót jelenthetnek egy-egy darab történetének megismerésében.
Az ágyak között külön figyelmet érdemelnek a díszes ágyvégek. A magas deszkafelületeken a festett díszítés mellett faragott lófejek is megjelenhetnek. A faragás és a festés együtt különösen karakteres megjelenést ad ezeknek a daraboknak.
A bútor mögött ott van az ember
A hartai tájházban a festett bútorok mellett azok a tárgyak is fontosak, amelyek megmutatják, milyen környezetben használták őket. A viseletek, háztartási eszközök és egyéb használati tárgyak együtt már nem pusztán egy-egy bútordarabot mutatnak meg, hanem egy egykori életformáról is képet adnak.
Így a hartai tájházban e bútorok nem elszigetelt műtárgyakként jelennek meg. Egy olyan lakókörnyezet részei, amelyben a színesre festett szekrények, ládák és ágyak ugyanúgy a mindennapokhoz tartoztak, mint a viseletek vagy a konyhai eszközök.
Éppen ettől válik igazán érdekessé a gyűjtemény: a hartai festett bútorok nemcsak egy különleges népművészeti hagyomány emlékei, hanem egy közösség egykori otthonainak és mindennapjainak megőrzött darabjai.
(Fotók: Erki Ádám, Kiemelt kép:internet)
