A Punta Verde Állatkert (Parco Zoo Punta Verde) az olaszországi Lignano Sabbiadoro közelében, a Tagliamento folyó partján fekszik. 1979-ben nyitották meg, egy korábban részben művelt, részben természetes növényzetű területen.
Amikor az ember először megpillantja a „Parco Zoo Punta Verde” feliratú táblát, a tengerparti nyüzsgésből még semmi sem tűnik el teljesen. Néhány kilométerrel korábban még strandok, napernyők és zsúfolt utak kísérik az utat, itt viszont a forgalom lassan elcsendesedik, és a fák egyre közelebb hajolnak az útra.
A bejárat nem hatalmas kapukkal fogad, inkább úgy tűnik, mintha egyszer csak átlépne az ember egy másik világba. A zajok elmaradnak, és már az első lépéseknél érezhető, hogy a Tagliamento folyó közelsége nem csak földrajzi adat, hanem a hely hangulatának része is.
A Punta Verde Állatkertben nem kell sokat sétálni ahhoz, hogy az ember elfelejtse, milyen közel van az Adria. A fák között vezető ösvények, a vízfelületek és a sűrű növényzet lassan elnyelik a külvilágot, és egy olyan térbe vezetnek, ahol a táj legalább annyira fontos, mint az állatok.
Egy álomból született zöld oázis
A Punta Verde története az 1970-es évek elején kezdődött, amikor Sergio Rodeano földmérő egy elhanyagolt, növényzettel benőtt területen kezdett dolgozni a Tagliamento partján. Az eredeti elképzelés még nem egy állatkert létrehozásáról szólt. A terület rendezése, a tavak kialakítása és a növényzet telepítése azonban fokozatosan új irányt adott a projektnek.
A vízfelületek hamarosan madarakat vonzottak, a terület egyre élőbbé vált, és megszületett az ötlet egy olyan park létrehozására, ahol az állatok és a természetes környezet szorosan összekapcsolódhatnak. Az állatkert végül 1979-ben nyitotta meg kapuit, és az azóta eltelt évtizedek során Olaszország egyik legismertebb zoológiai parkjává vált.
Bár a park folyamatosan fejlődött, alapgondolata nem változott. A cél kezdettől fogva az volt, hogy a látogatók ne csupán állatokat lássanak, hanem egy olyan környezetben találkozzanak velük, amely a lehető legközelebb áll természetes élőhelyük hangulatához.
Ahol a táj is főszereplő
A Punta Verde egyik sajátossága, hogy a bejárást nem lehet elválasztani a környezettől. Az ösvények tavak és kisebb vízfolyások között kanyarognak, fahidak vezetnek át a vízen, a magas fák pedig folyamatos árnyékot adnak a sétához. A park ritmusa lassú, már-már észrevétlenül veszi át a tengerparti nyaralás tempóját.
A Tagliamento közelsége nem látványos módon jelenik meg, hanem inkább állandó háttérként. A víz, a párásabb levegő és a gazdag növényzet együtt olyan környezetet hoz létre, ahol a kifutók gyakran beleolvadnak a tájba. Nem mindig egyértelmű, hol kezdődik a mesterségesen kialakított rész és hol folytatódik a természet.
Világutazás egyetlen séta alatt
A parkban tett séta során lassan bontakoznak ki a különböző élőhelyek. Egyik pillanatban még flamingók mellett halad az út, később zsiráfok emelkednek a fák fölé, majd a nagymacskák csendesebb, sűrűbb növényzetű kifutója következik. A látványt időnként majmok mozgása töri meg, máshol a vízpart közelében madarak és kisebb állatok jelennek meg, a park egy másik részén pedig olyan fajok is feltűnnek, amelyek inkább a háztáji világot idézik, mintsem az egzotikus kontinenseket.
A vadon és a tenger között
A Punta Verdében töltött néhány óra után az ember könnyen megfeledkezik róla, hogy az Adria partjától alig néhány kilométerre jár. A tavak között kanyargó ösvények, a sűrű növényzet és az egzotikus állatok látványa olyan világot teremt, amely meglepően távolinak hat.
Amikor aztán újra feltűnik a tengerpart felé vezető út, különös érzés visszatérni a megszokott nyaralóhelyek forgatagába. Mintha a Tagliamento partján, a fák lombjai alatt megbújna egy apró darab a világ távolabbi vidékeiből.
(Kiemelt kép: Internet,Fotók: Erki Ádám)
