A vulkáni sziklára épült füleki vár a Felvidék egyik legismertebb történelmi emlékhelye. Falai tatárjárást, török ostromokat és végvári harcokat éltek át, miközben legendák is születtek körülötte. A vár története szorosan összefonódik a Magyar Királyság sorsával, romjai pedig ma is a régió múltjának tanúi.
Egy vár a vulkáni sziklán
A füleki vár a mai Szlovákia déli részén, Filakovo (Fülek) városa fölött emelkedik egy meredek bazaltsziklán. Stratégiai fekvése miatt már a középkorban is fontos szerepet töltött be: ellenőrizte az Ipoly völgyét, valamint az észak felé vezető kereskedelmi és hadi útvonalakat.
Első írásos említése 1242-ből származik. A tatárjárás idején azon kevés erődök közé tartozott, amelyek sikeresen ellenálltak a támadásoknak, így sok környékbelinek nyújtottak menedéket. A következő évszázadok során folyamatosan bővítették és korszerűsítették, így a 16. századra a Magyar Királyság egyik legfontosabb északi végvárává vált.
Fülek legendája – a kutya és az elrejtett kincs
A füleki vár történetét helyi legendák is gazdagítják. A legismertebb monda szerint a vár létrejötte egy hűséges kutyának köszönhető.
A történet szerint egy Filek nevű pásztor a hegyoldalban legeltette nyáját, amikor kutyája, Füles különös izgalommal kezdett ásni a földben. Gazdája a nyomába eredt, és hamarosan elrejtett kincsre bukkantak. Az arany és az értékes tárgyak akkora vagyont jelentettek, hogy Filek elhatározta: ezek árából a magas bazaltszikla tetején várat építtet. A monda szerint a település és a vár neve is innen származik.
Bár a történetnek nincs történelmi alapja, évszázadok óta él a helyiek emlékezetében.
Bebek Ferenc, a vár megerősítője
A füleki vár történetének egyik legjelentősebb alakja Bebek Ferenc volt. A 16. század közepén felismerte, hogy az Oszmán Birodalom előretörése miatt Fülek kulcsszerepet tölthet be az ország védelmében.
Az ő kezdeményezésére olasz hadmérnökök tervei alapján korszerűsítették az erődítményt. Vastagabb várfalak, új bástyák és ágyúállások épültek, amelyek megfeleltek a korszak haditechnikai követelményeinek. A munkálatoknak köszönhetően Fülek a magyar végvárrendszer egyik legerősebb erősségévé vált.
Bebek Ferenc nemcsak a vár megerősítésében játszott fontos szerepet, hanem a végvári rendszer szervezésében is. Munkájának eredményei azonban nem bizonyultak elegendőnek ahhoz, hogy a török terjeszkedést hosszú távon megállítsák.
Amikor török zászló került a várra
1554 nyarán Ali budai pasa serege ostrom alá vette Füleket. A korabeli feljegyzések szerint a vár elfoglalásában nemcsak a túlerő, hanem hadicsel és árulás is szerepet játszott.
A vár elvesztése súlyos csapást jelentett a Magyar Királyság számára. Fülek közel negyven éven át török kézen maradt, és a legészakibb török szandzsák központjaként működött. Innen irányították a környék katonai és közigazgatási ügyeit, valamint az adók beszedését.
1593-ban Pálffy Miklós és Teuffenbach Kristóf csapatai visszafoglalták a várat, amely ismét a végvárrendszer fontos láncszemévé vált.
II. Koháry István, a vár utolsó jelentős kapitánya
A füleki vár történetének másik meghatározó alakja II. Koháry István volt. Az 1660-as évek végétől töltötte be a várkapitányi tisztséget, és feladata nemcsak a vár védelmének megszervezése volt, hanem a végvidék katonai irányítása is. Tapasztalt katona és elismert hadvezérként hosszú éveken át szolgálta a Magyar Királyságot a török elleni harcokban.
1682-ben Thököly Imre kuruc seregei török támogatással ostrom alá vették Füleket. Koháry vezette a vár védelmét, de a jelentős túlerővel szemben nem tudta megőrizni az erődöt. A vár eleste után fogságba esett, és csak több évnyi raboskodást követően nyerte vissza szabadságát.
Szabadulása után is fontos közéleti szerepet vállalt. Költőként is ismertté vált, verseiben gyakran írt a hitről, a hazaszeretetről és a katonai szolgálat nehézségeiről. Neve ma is szorosan összefonódik a füleki vár történetével és a magyar végvári harcok korszakával.
A végső pusztulás
Fülek visszafoglalása után még közel egy évszázadon át szolgálta az ország védelmét, ám a 17. század végére katonai jelentősége fokozatosan csökkent. Az 1682-es ostrom során a vár súlyos károkat szenvedett, majd néhány évvel később robbanás is pusztított falai között. Az egykor erős végvár rommá vált, és többé már nem építették újjá.
A természet lassan visszahódította az elhagyott erődöt, amely azonban továbbra is meghatározta a város látképét.
A vár, amely ma is őrzi a múltat
A 20. század második felében régészeti feltárások és helyreállítási munkák kezdődtek, amelyeknek köszönhetően a füleki vár ma ismét látogatható. A várban működő múzeum bemutatja a középkori és török kori leleteket, a végvári katonák mindennapjait és az egykori erőd történetét.
(Kiemelt kép és fotók: Erki Ádám)
