Észak-Cipruson, Famaguszta közelében található Enkomi, amely több ezer évvel ezelőtt a sziget egyik fontos központja volt. A település életét nagyban meghatározta Ciprus rézkincse, a város kereskedői pedig messzi tájakra is eljutottak.
Enkomi a múltban
A bronzkorban Enkomi a rézkereskedelem egyik fontos központja volt. Fémművesek dolgoztak a településen, a kikötőn keresztül a sziget reze és más árui is útnak indultak. Lakóházak, műhelyek és szentélyek sorakoztak egymás közelében.
A réz a Földközi-tenger több pontjára is eljutott. Gyakran ökörbőr alakú tömbökbe öntötték, így szállították hajókon. Enkomiban is találtak ilyen darabokat, amelyek közül egy-egy több mint húsz kilogrammot nyomhatott. A bronzkori kereskedelem nyomai nemcsak a rézhez kapcsolódnak. Enkomi leletei között egyiptomi, levantei és más mediterrán térségekből származó tárgyak is előkerültek. Kerámiák, ékszerek, üvegszerű anyagból készült gyöngyök és használati tárgyak mutatják, hogy a település nem elszigetelten élt. A brit ásatások anyagában több olyan edény is szerepel, amelyet a kutatók külföldi eredetűnek tartanak.
Az egyiptomi és közel-keleti források Alashiya néven említenek egy rézben gazdag királyságot, amelyet a kutatók általában Ciprussal azonosítanak. Azt azonban nem tudjuk biztosan, mekkora terület tartozott hozzá, és Enkomi valóban a központja volt-e.
Az Amarna-levelek egyikében Alashiya királya „testvéremnek” szólítja az egyiptomi fáraót, és rezet ígér neki. A levelekből az is kiderül, hogy a két uralkodó kereskedőkről, ajándékokról és diplomáciai ügyekről is tárgyalt.
Enkomi jelentőségét a város mérete és szerkezete is mutatja. A késő bronzkorban Cipruson már összetettebb települések alakultak ki, amelyekben a lakóhelyek mellett műhelyek, vallási épületek és közösségi terek kaptak helyet.
A régészeti leletek alapján a sziget ekkor szoros kapcsolatban állt a Földközi-tenger keleti térségének több központjával.
A város hanyatlása
A Kr. e. 12. században Enkomit több csapás is érte, köztük földrengések és pusztítások. Egyes részeit később újjáépítették, de korábbi jelentőségét már nem tudta visszaszerezni. A térség központja később Salamis lett, Enkomi fokozatosan elvesztette szerepét. A lakosság elköltözött, az egykori épületek lassan rommá váltak.
A település történetének egy része a föld alatt maradt, más részét a régészeti feltárások hozták felszínre.
A feltárásokból az is kiderült, hogy a város élete nem egyik napról a másikra ért véget. A késő bronzkor utolsó időszakában több változás érintette a településeket, a temetkezési szokásokat és a gazdasági életet is. Enkomi története ezért nem egyetlen pusztulási eseménnyel zárható le, hanem egy hosszabb átalakulás része volt.
Két bronzisten Enkomiból
Enkomiból két híres bronzszobor is előkerült. Az Öntvény Isten mintegy 35 centiméter magas alakja pajzzsal és lándzsával áll egy ökörbőr alakú fémtömbön. A talapzat formája a bronzkorban használt rézöntvényeket idézi.
A másik ismert lelet a Szarvas Isten. A több mint fél méter magas bronzfigura egy fiatal férfit ábrázol, fején szarvakkal díszített sisakkal. A romok Észak-Cipruson találhatók, a két eredeti szobrot ma Nicosiában, a Cyprus Museum állandó kiállításán lehet látni. Egymás mellett állnak: az egyik finomabb vonású, atletikus alak, a másik pajzzsal és lándzsával egy rézöntvényen.
A két szobor mellett Enkomi számos kisebb lelete is arról árulkodik, milyen sokféle tárgy fordult meg a településen. A feltárások során edények, ékszerek, gyöngyök, tükrök és különböző használati eszközök kerültek elő.



A hajdani város nyomában
A feltárt területen egykori utcák, házak, műhelyek és szentélyek maradványai között lehet barangolni. Az alapfalakból több helyen kirajzolódik egy-egy helyiség vagy udvar formája, az is látszik, hogyan épült egymás mellé a település különböző része.
Az úgynevezett Ashlar Building falait nagy, szabályosra faragott mészkőtömbökből emelték. Több falszakasza és helyisége ma is látható, körülötte további építmények nyomai kerültek elő. A lakónegyedekben kisebb helyiségek és udvarok maradványai is megmaradtak. A műhelyekben fémmel dolgoztak, a házakból pedig kerámiák és a mindennapi használathoz tartozó tárgyak kerültek elő.
A vallási életnek is megvoltak a maga helyszínei. Több szentély maradványait azonosították, kultikus tárgyak is előkerültek ezekről a helyekről.
Az egykori utcák ma is követhetők. Az alapfalak és a megmaradt épületrészek alapján elképzelhető, hogyan kapcsolódtak egymáshoz a lakóházak, a műhelyek és a nagyobb közösségi épületek.
A város egykori lakóinak mindennapjairól a temetkezések is sokat elárulnak. Enkomiban számos sírt tártak fel, amelyekből ékszerek, edények és más tárgyak kerültek elő. Ezek között olyan darabok is vannak, amelyek eredete vagy párhuzamai a Földközi-tenger más térségeihez kapcsolják a települést.
A mai romok között járva könnyű elképzelni azt a világot, amely több mint háromezer éve itt létezett. A műhelyekből kalapácsok zaja hallatszott, a kereskedők árukkal indultak a kikötő felé, a szentélyekben a kor isteneinek mutattak be áldozatokat.
Enkomi romjai között néhány pillanatra mintha visszaléphetnénk ebbe a távoli korba, amikor a város még a Földközi-tenger egyik fontos központja volt.
Képgaléria












(Kiemelt kép és fotók: Erki Ádám)
