Amint megérkezünk a Nyíregyházi Állatparkhoz, már az első percekben feltűnik, hogy itt nem egy csendes sétára számíthatunk. A gibbonok messzire hallatszó hangja fogad minket, miközben belépünk a Sóstó erdejében kialakított parkba. A 35 hektáros tölgyes bejárása akár egy egész napot is megtölthet.
Ahol a séta elkezdődik
Az első állatok, amelyeknél hosszabban is elidőzünk, a gibbonok. Nem kell sokáig keresni őket, a hangjuk hamar elárulja, merre járnak. Az ágak között egyik helyről a másikra ugrálnak, aztán egy pillanatra megállnak a lombok között, mielőtt ismét továbbindulnának.
Innen már könnyű továbbindulni a park belseje felé, ahol rövid idő alatt több földrész állataival is találkozhatunk.
Gyűrűsfarkú makik között
A Maki Erdőnél egészen közel kerülhetünk az állatokhoz. A fekete-fehér, gyűrűs farkukról könnyen felismerhető makik szemmel láthatóan nem sokat törődnek a látogatókkal. Egyikük a földön szaladgál, a másik egy fatörzsön üldögél, aztán hirtelen valamelyikük az etető felé indul. Itt nincs szükség üvegfalra ahhoz, hogy közelről figyeljük őket.
Elég néhány percet eltölteni közöttük, és máris érthető, miért könnyű itt hosszabban is időzni.
Afrika a tölgyerdőben
A makik után a Tarzan ösvénye felé vezet az út. A hazai tölgyfák között egyszer csak afrikai állatok jelennek meg: a zsiráfokat nehéz nem észrevenni, magasra nyúló nyakuk már messziről feltűnik. A közelben zebrák és antilopok mozognak, a szélesszájú orrszarvúk pedig nyugodtan járják a kifutójukat. Néha megállnak, máskor lassan továbbindulnak, miközben körülöttük zajlik a park élete.
Néhány perc alatt egészen más tájon érezhetjük magunkat, miközben továbbra is a Sóstó erdejében járunk.
A nagymacskáknál a fehér oroszlánok kifutója mellett haladunk el. Világos bundájuk miatt rögtön feltűnnek, de a színük nem albinizmus, hanem egy ritka genetikai sajátosság eredménye. A parkban 2009 óta tartanak fehér oroszlánokat. Ha éppen nem pihennek, a kerítés mellől játék közben is megfigyelhetjük őket.



Ázsia a Zöld Piramisban
Az afrikai állatok után a Zöld Piramis következik. Belépve szinte azonnal megváltozik a környezet: a kinti tölgyerdőt felváltja a trópusi esőerdők meleg, párás levegője és a sűrű növényzet.
Érdemes felfelé is nézni. A lombkoronaszinten orangutánok mozognak az ágak között, egyik kapaszkodóról a másikra haladva. Kicsit odébb, a komodói varánuszok területén már egészen más látvány fogad. A hatalmas hüllők néha lassan járják körbe a helyüket, máskor mozdulatlanul fekszenek a sziklákon. A Piramis függőhídjairól és különböző szintjeiről több irányból is szemügyre vehetjük őket.
Az épülethez tartozik az Ócenárium is, ahol az Indiai-óceán élővilágát mutatják be. Cápák, ráják és színes tengeri halak úsznak az akváriumokban. Az egyik legérdekesebb rész a víz alatti alagút, ahol a fejünk felett is elhaladnak az állatok.
Úton Amerika felé
Ausztrália felé tartva a kenguruknál állunk meg. A fűben nyugodtan üldögélnek, aztán egyikük hirtelen néhány ugrással a kifutó túlsó végén terem. Mellettük az emuk komótosan sétálnak, és kíváncsian figyelik az elhaladó látogatókat.
Ausztrália után az amerikai kontinens állatai következnek. A bölényeknél elsőként a méretük tűnik fel. A nagy testű állatok többnyire lassan mozognak, néha azonban egészen közel merészkednek a kerítéshez.
A ragadozóknál a jaguár kifutója mellett haladunk el. A dús növényzet jó búvóhelyet kínál neki, de amikor előkerül, rögtön feltűnik jellegzetes, óvatos mozgása.
A hideg égövek birodalma
Amerikát elhagyva a park egyik újabb részéhez, a Jégvilághoz érkezünk. Itt olyan fajok kaptak helyet, amelyek a hidegebb éghajlathoz alkalmazkodtak. A jegesmedvéknél nemcsak a partról figyelhetjük az állatokat. A víz alatti üvegfalon keresztül azt is láthatjuk, ahogy a medencében úsznak. Egészen más élmény, amikor a hatalmas állat eltűnik a víz alatt, majd néhány pillanattal később újra feltűnik.
A fókashow már külön program. A bemutató alatt a fókák ugranak, forognak és követik gondozóik jelzéseit. A mutatványok mellett az is érdekes, milyen pontosan működik közöttük az együttműködés.
A pingvineknél a királypingvinek és a fürgébb sziklaugró pingvinek mozognak a kövek között. Innen a sarki farkasok és sarki rókák felé vezet tovább az út, majd a rénszarvasoknál lassan magunk mögött hagyjuk a Jégvilágot.






A Viktória-házban
A Jégvilág után a Viktória-házba lépünk be. Az épület a hatalmas levelű óriás-tündérrózsáról kapta a nevét, odabent pedig ismét a trópusi környezet kerül előtérbe.
A páncélos tatuk a talaj közelében mozognak, a lombok között kétujjú lajhárok lógnak, a sötétebb helyeken pedig nagy szemű, éjszakai életmódot folytató makifajok bújnak meg. A terráriumokban színes mérges békák és különféle hüllők láthatók.
A házból kilépve ismét a park szabadtéri részei következnek.
Hazai tájakon: Kárpát-medence és a Parasztudvar
Az egzotikus állatok után egy ismerősebb világ következik. A Kárpát-medence élővilágát bemutató részen olyan fajokkal találkozhatunk, amelyek egykor a hazai erdőkben is elterjedtek voltak. A fák között barna medvék és európai farkasok mozognak.
Innen a Parasztudvar felé vezet tovább az út, ahol régi magyar háziállatfajták kerülnek közelebb hozzánk. Szürkemarhák, rackajuhok és mangalicák élnek itt, az állatsimogatóban pedig egészen közelről is megismerhetjük a szelídebb állatokat.
Nap vége a Sóstói erdőben
A délután végére a park hangulata is megváltozik. Hosszabbak lesznek az árnyékok, a sok gyaloglás után pedig egyre jobban esik lassítani. Lassan visszaérünk a kijárathoz, mögöttünk a 35 hektáros tölgyes és a nap során látott állatok sokasága.
A távolból még egyszer felhangzik a gibbonok kiáltása. Ugyanaz a hang, amely reggel fogadott minket – csak most már egészen más érzés hallgatni.






(Kiemelt kép és fotók: Erki Ádám)
