1301. január 14-én meghalt III. András magyar király, vele pedig férfiágon kihalt az Árpád-ház. A dinasztia több mint három évszázadon át adott uralkodót Magyarországnak, utolsó királyának halála után azonban több trónkövetelő is jelentkezett a koronáért. A következő években Vencel, Ottó és Károly Róbert küzdött a magyar trón megszerzéséért, miközben a tartományurak saját hatalmuk megerősítésén dolgoztak. A trónviszály végül az Anjou-ház magyarországi uralmának kezdetéhez vezetett.
Az utolsó Árpád-házi király
Az Árpád-ház utolsó évtizedeit belső hatalmi harcok és a királyi tekintély fokozatos gyengülése jellemezte. IV. Béla halála után fia, V. István került a trónra, ám mindössze két évig uralkodott. V. István halála után fia, IV. (Kun) László örökölte a trónt. Tízéves volt, amikor 1272-ben Magyarország királya lett. Uralkodását végigkísérték a főúri csoportok közötti viszályok. A bárók egyre nagyobb befolyást szereztek, a király pedig nehezen tudta érvényesíteni akaratát az ország ügyeiben.
IV. László 1290 nyarán, a Körösszeg vára közelében történt merényletben vesztette életét. Ekkor 28 éves volt, és nem maradt fiúörököse. Halála után meg kellett oldani a trónutódlást. Az Árpád-ház egy távolabbi leszármazottja, András jelentkezett a magyar koronáért.
III. András II. András magyar király unokája volt. Apja, István herceg II. András és harmadik felesége, Estei Beatrix házasságából született, már a király halála után. Mivel István származását vitatták, fia, András trónigénye is kérdésessé vált. András Velencében nevelkedett, majd IV. László halála után Magyarországra érkezett. A főurak végül elfogadták királynak, és 1290. július 23-án Székesfehérváron megkoronázták.
Uralkodása alatt igyekezett megerősíteni a királyi hatalmat, és visszaszerezni azokat a jogokat, amelyeket a bárók az előző évtizedekben magukhoz vontak. 1291-ben hadjáratot vezetett Ausztria ellen, és több nyugati várat is visszafoglalt, ám a tartományurak befolyását nem tudta megtörni.
III. András kétszer nősült. Első feleségétől, Kujáviai Fenenna lengyel hercegnőtől egy lánya született, második házasságát 1296-ban Habsburg Ágnessel kötötte, ebből a kapcsolatból azonban nem született gyermek. 1301. január 14-én bekövetkezett halálakor nem volt fiúörököse, vele pedig férfiágon lezárult az Árpád-ház uralkodóinak sora.
Trónkövetelők és tartományurak
Halála után nem volt egyértelmű, ki örökölheti a magyar koronát. Többen is az Árpád-ház nőági leszármazottjaként tartottak igényt a trónra. Közülük a nápolyi Anjou-házból származó Károly Róbert, a cseh király fia, Vencel, valamint a bajor herceg, Ottó került a küzdelem középpontjába.
Károly Róbert trónigényét nagyanyja, Árpád-házi Mária királyné révén alapozta meg, aki V. István lánya volt. Már 1300-ban Magyarországra érkezett, és elsősorban az ország déli területein szerzett támogatókat. Vencel mögött a cseh királyi udvar és a magyar főurak egy része állt. Hívei 1301 augusztusában Székesfehérváron királlyá koronázták, a László nevet vette fel, de a történetírásban Vencelként ismert.
A trónért folyó küzdelmet tovább nehezítette, hogy az ország több területén nagyhatalmú főurak rendezkedtek be szinte önálló uralkodóként. Csák Máté az északnyugati országrészben, a Kőszegiek a nyugati területeken, az Aba család az északkeleti vidékeken, Kán László pedig Erdélyben építette ki hatalmát. Váraik, fegyvereseik és birtokaik révén a királyi akarattól függetlenül is képesek voltak döntéseket hozni.
Vencel helyzete idővel meggyengült. Apja, II. Vencel cseh király 1305-ben bekövetkezett halála után egy ideig a cseh és a magyar koronát is a magáénak mondhatta. 1305 októberében, a prágai szerződésben azonban lemondott magyar trónigényéről, és átadta a Szent Koronát Ottó bajor hercegnek. 1305-ben érkezett Magyarországra, de nem tudta megszilárdítani helyzetét. 1307-ben Kán László erdélyi vajda fogságába esett, aki a Szent Koronát is megszerezte. Ottó később elhagyta az országot.
Egy dinasztia vége, egy új korszak kezdete
A trónviszály végül Károly Róbert javára dőlt el. A pápa és az egyházi vezetők támogatásával, valamint a magyar főurak egy részének csatlakozásával fokozatosan megszerezte a szükséges politikai hátteret. 1308-ban a rákosi országgyűlésen királyként ismerték el, majd 1310. augusztus 27-én Székesfehérváron, a Szent Koronával is megkoronázták. Ezzel lezárult az Árpád-ház kihalását követő trónviszály, és megkezdődött az Anjou-ház uralma Magyarországon.
Az Árpád-ház férfiágának kihalása nem jelentette a dinasztia valamennyi leszármazottjának eltűnését. Nőági utódok továbbra is éltek, és éppen az ő származásuk szolgált alapul a trónkövetelők igényeihez.
A magyar királyság élére új dinasztia került, de az Árpádok öröksége továbbra is meghatározó maradt az ország történetében.
(Kiemelt kép: III.András, forrás: google képkereső)
