Amikor 1921 decemberében Sopron és környékének lakói az urnák elé járultak, nem csupán egy város sorsáról döntöttek. A tét az volt, hogy a nyugat-magyarországi település Magyarországhoz vagy Ausztriához tartozzon-e a trianoni békeszerződést követő bizonytalan időszakban. A népszavazás eredménye történelmi jelentőségű lett: Sopron magyar maradt, és kiérdemelte a „Civitas Fidelissima”, vagyis a „Leghűségesebb Város” címet.
A trianoni döntés árnyékában
Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés gyökeresen átrajzolta Közép-Európa térképét. Magyarország elveszítette területének jelentős részét, és Nyugat-Magyarország nagy részét is Ausztriának ítélték. Az így létrejövő új osztrák tartomány, Burgenland része lett volna Sopron és környéke is.
A döntés sokak számára elfogadhatatlan volt. Bár a térség lakossága nemzetiségi szempontból vegyes összetételű volt, a város gazdasági, kulturális és történelmi kapcsolatai szorosan Magyarországhoz kötötték. A helyiek jelentős része nem akarta elfogadni az új határokat.
Mi vezetett a népszavazáshoz?
Amikor 1921 nyarán megkezdődött volna a Nyugat-Magyarországnak ítélt területek átadása Ausztriának, fegyveres ellenállás bontakozott ki. Az ellenállás legismertebb szereplője a Rongyos Gárda volt, amely főként volt katonákból, egyetemistákból és önkéntesekből állt. A csoport célja az volt, hogy megakadályozza a terület átadását és megőrizze annak magyar fennhatóságát.
A Rongyos Gárda és más felkelő alakulatok több helyen összecsaptak az osztrák csendőrséggel. Az ellenállás olyan sikeresnek bizonyult, hogy az osztrák hatóságok nem tudták teljes mértékben átvenni az irányítást a térség felett. A felkelők rövid időre létrehozták a Lajtabánság nevű államalakulatot is, amely ugyan csak néhány hétig létezett, mégis jelentős politikai üzenetet hordozott.
A feszült helyzet miatt Magyarország és Ausztria nemzetközi közvetítéssel tárgyalásokba kezdett. Az 1921 októberében megkötött velencei egyezmény kompromisszumot hozott: Magyarország vállalta a felkelők visszavonását, Ausztria pedig hozzájárult ahhoz, hogy Sopronban és nyolc környező községben népszavazást tartsanak. A lakosok így saját maguk dönthettek arról, melyik országhoz kívánnak tartozni.
A történészek többsége egyetért abban, hogy a Rongyos Gárda által szervezett ellenállás jelentős szerepet játszott abban, hogy végül sor kerülhetett a népszavazásra.
A fordulat éve
A velencei egyezmény nyomán megkezdődtek a népszavazás előkészületei. A városban és a környező településeken élők számára egyértelművé vált, hogy történelmi jelentőségű döntés előtt állnak. A kampány során mind a magyar, mind az osztrák fél igyekezett meggyőzni a lakosságot saját álláspontjának helyességéről.
A szavazás lehetősége különlegesnek számított abban az időszakban, hiszen a trianoni határokról általában a nagyhatalmak döntöttek, nem pedig az érintett lakosság.
Három nap, amely történelmet írt
A népszavazást 1921. december 14–16. között tartották meg Sopronban és a környező községekben. A részvétel rendkívül magas volt, ami jól mutatta, hogy az emberek mennyire fontosnak tartották a kérdést.
A szavazás eredménye egyértelmű volt: a választók többsége Magyarország mellett döntött. A leadott szavazatok mintegy 65 százaléka a Magyarországhoz való tartozást támogatta, míg körülbelül 35 százalék Ausztriát választotta.
A népszavazás eredményét a nemzetközi közösség is elfogadta, így Sopron és a népszavazásban részt vevő települések Magyarország részei maradtak. Ez az esemény a trianoni békerendszer egyik ritka módosításaként vonult be a történelembe.
A „Leghűségesebb Város”
A magyar Országgyűlés 1922-ben a „Civitas Fidelissima”, vagyis a „Leghűségesebb Város” címet adományozta Sopronnak. A kitüntetés annak elismerése volt, hogy a város lakói a népszavazáson Magyarország mellett döntöttek.
(Kiemelt kép: Erki Ádám)
