Van egy város a Kvarner-öböl partján, amelynek neve egykor egész Európában ismert volt. Opatija – vagy ahogy a 19. század végétől sokáig nevezték, Abbázia – nem egyszerűen egy tengerparti település, hanem az adriai turizmus egyik bölcsője.
Története szorosan összefonódik a fürdőkultúra kialakulásával, a vasút megjelenésével és azzal a korral, amikor a tengerparti pihenés még hosszú utazást és hónapokon át tartó nyaralást jelentett.
A Kvarner-öböl északi részén fekvő város különleges helyzetben van: egyszerre kapcsolódik a mediterrán világhoz és Közép-Európához. A tenger, a hegyek közelsége és az enyhe éghajlat már több mint száz éve vonzza ide azokat, akik nem csupán fürdőzni, hanem pihenni, gyógyulni és feltöltődni vágynak.
Egy üdülőhely születése
Opatija fejlődése eltér a legtöbb adriai város történetétől. Nem egy régi kikötőből vagy halászfaluból alakult ki fokozatosan, hanem tudatosan vált az Osztrák–Magyar Monarchia egyik első számú üdülőhelyévé.
A 19. század második felében egyre nagyobb figyelem fordult az egészséges tengeri levegő és a mediterrán klíma felé. A Monarchia előkelő közönsége körében egyre népszerűbbé váltak a tengerparti kúrák, a hosszabb pihenések és a hidegebb hónapok elől való visszavonulás a kellemesebb éghajlatú vidékekre. Abbázia ebben a korszakban gyors fejlődésnek indult.
A város történetében fontos szerepet játszott a vasút megérkezése is, amely könnyebbé tette az ideutazást. Ettől kezdve egyre több vendég érkezett a Monarchia különböző részeiből, és Opatija hamarosan az európai elit egyik kedvelt találkozóhelyévé vált.
Villa Angiolina – ahonnan minden elindult
A város történetének egyik legfontosabb épülete a Villa Angiolina, amelyet a 19. század közepén építtetett Iginio Scarpa rijekai kereskedő. A villa és környezete hamar a társasági élet egyik központjává vált, és jelentős szerepet játszott abban, hogy Opatija ismertté váljon az utazók körében.
A villa körüli park ma is a város egyik legszebb része. Egzotikus növények, gondozott sétányok és különleges fafajták idézik fel azt az időszakot, amikor a botanikus kertek és a tengerparti séták a nyaralás fontos részei voltak.
Opatijában ma is sok épület őrzi ennek a korszaknak az emlékeit. A régi szállodák, villák és pavilonok nem csupán építészeti látványosságok, hanem egy olyan korszak tanúi, amikor az utazás még lassabb és személyesebb élmény volt.
A Lungomare, az adriai séták útja
Ha van hely, amely igazán összefoglalja Opatija hangulatát, az a Lungomare. A több mint tíz kilométer hosszú tengerparti sétány a város egyik legismertebb jelképe, amely összeköti Opatiját a környező településekkel.
A sétány különlegessége, hogy nem csupán egy közlekedési útvonal, hanem a városi élet egyik fontos tere. Ugyanúgy hozzátartozik a helyiek mindennapjaihoz, mint a látogatók élményeihez. A part mentén haladva feltűnnek kisebb öblök, sziklás partszakaszok, régi épületek és olyan kilátópontok, ahonnan a Kvarner-öböl egészen más arcát mutatja.
A Lungomare egyik legismertebb pontja a Leány a sirállyal szobor, amely mára Opatija egyik jelképévé vált. A tenger fölé tekintő alak egyszerre lett a város találkozási pontja és egyik legtöbbet fényképezett látványossága.
Tenger és hegy találkozása
A hely érdekessége abban is rejlik, hogy a tengerparti hangulat mellett a természet közelsége is meghatározó. A város mögött magasodó Učka-hegység túraútvonalai és kilátópontjai teljesen más perspektívát kínálnak a vidékre. Rövid idő alatt el lehet jutni a tengerparti sétányoktól a hegyi tájakig.
A régi Abbázia öröksége
Opatija ma már más arcát mutatja, mint a Monarchia idején, de múltja továbbra is meghatározza. Nem egyetlen nagy látványosság miatt különleges, hanem azért, mert egy egész korszak emlékei maradtak meg benne.
Talán éppen ezért maradt vonzó ma is: nem akar versenyezni a „hangosabb” üdülőhelyekkel. Inkább saját történetét meséli tovább – a régi villák falai között, a parti sétány kövein és a Kvarner-öböl fölött változatlanul ragyogó fényekben.
(Kiemelt kép és fotók: Erki Ádám)
