Vörösmarty nevét majd mindenki ismeri, elsősorban a magyar irodalom egyik legismertebb költeménye, a Szózat miatt. A hazához való hűség és a nemzeti összetartozás gondolatát megfogalmazó vers azonban egy kicsiny szelete költészetének. A reformkor költője a magyar romantika egyik legfontosabb alkotójaként új hangot adott a hazafias lírának.
Kezdetek
1800. december 1-jén született Pusztanyéken, elszegényedett nemesi családban. Tanulmányait Székesfehérváron, majd a pesti piarista gimnáziumban végezte. Édesapja halála után családja nehéz anyagi helyzetbe került, ezért tanulmányai mellett nevelőként is dolgozott. A Perczel családnál vállalt munkája során ismerte meg Perczel Etelkát, aki később szerelmi költészetének egyik meghatározó ihletője lett.
A költészet már egészen fiatalon fontos szerepet játszott az életében. Első jelentősebb művei között történelmi témájú alkotások szerepeltek. Az 1825-ben megjelent Zalán futása című eposza hozta meg számára az országos ismertséget.
A romantika költője
E mű sikere után a hazafias költészet egyre fontosabb helyet kapott az életművében. A reformkor politikai és társadalmi változásai közvetlenül hatottak alkotásaira. A nemzeti függetlenség, a magyar nyelv és kultúra ügye, valamint az ország jövője visszatérő témává vált verseiben.
Költészete azonban nem korlátozódott csupán ezen témákra. A szerelem, az emberi vágyak, az élet mulandósága és a világ értelmének keresése ugyancsak meghatározó szerepet kapott műveiben.
A Csongor és Tünde című drámai költemény a boldogság és az emberi élet céljának kérdéseit járja körül, míg a Gondolatok a könyvtárban már a történelem, a tudás és az emberiség fejlődésének nagy kérdéseivel foglalkozik.
Utóbbi művében fogalmazta meg a költői hitvallás egyik legismertebb sorát:
Mi dolgunk a világon? küzdeni / Erőnk szerint a legnemesbekért.”
Legismertebb műve: A Szózat
A Szózat első két versszakát 1835-ben vetette papírra, a teljes költeményt pedig 1836-ban fejezte be. A vers 1837 elején jelent meg a Bajza József szerkesztette Aurora című irodalmi almanachban. Megírásának hátterében a reformkor politikai konfliktusai álltak. Az 1832–1836-os országgyűlés lezárása után a bécsi udvar fellépett a reformokat sürgető ellenzékkel szemben, több politikust és az országgyűlési ifjúság tagjait is letartóztatták. A bizonytalan politikai helyzetben a költő a nemzeti összetartozás és a hazához való hűség mellett emelte fel a szavát.
A tizennégy versszakból álló, ódai hangvételű költemény keretes szerkezete különös erőt ad a mondanivalónak. A kezdő és záró gondolatok egymást erősítik, a vers ritmusa és ismétlései pedig hozzájárultak ahhoz, hogy a Szózat idővel a magyar nemzeti emlékezet egyik meghatározó művévé váljon.
A Szózat nemzeti emlékezetté válik
A vers jelentőségét tovább növelte, amikor 1843-ban pályázatot hirdettek a megzenésítésére. A felhívásra több zeneszerző is készített művet, a bírálóbizottság pedig Egressy Béni pályamunkáját választotta. A Szózat először 1843. május 10-én, a Nemzeti Színházban hangzott el nyilvánosan, és hamarosan a magyar közösségi emlékezet egyik fontos darabjává vált. A Himnusz mellett a nemzeti ünnepek és megemlékezések állandó műsorszáma lett.
A szabadságharc után
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc bukása mélyen megrázta. A korábbi hazafias lelkesedés helyét egyre inkább a veszteség, a kiábrándultság és a történelmi számvetés vette át. Ennek a korszaknak fontos alkotása az Előszó, amely a szabadságharc bukása utáni történelmi pusztulást idézi fel. A vers különleges ereje a természet képein keresztül megjelenített történelmi tragédiában rejlik.
Utolsó éveinek egyik legjelentősebb műve A vén cigány. Az 1854-ben született költeményben a személyes fájdalom és a nemzet sorsa egyaránt megjelenik. A vers eleinte a szenvedésből és a kétségbeesésből indul ki, majd fokozatosan a remény lehetőségét keresi.
Vörösmarty Mihály 1855. november 19-én halt meg Pesten. Temetésére november 21-én került sor, amely a Bach-korszak egyik jelentős közösségi eseményévé vált. A gyászszertartáson hatalmas tömeg vett részt, a megemlékezés pedig a nemzeti összetartozás kifejezésének is alkalmat adott.
Költészete a magyar irodalom meghatározó öröksége maradt. A Szózat sorai generációkon keresztül őrzik a hazához való hűség gondolatát, miközben életművének többi darabja az emberi lét, a történelem és a jövő kérdéseit teszi fel újra és újra.
