Az elégedetlenségtől a forradalomig – ’56. október 23. előzményei6 perc olvasási idő

A forradalom előzményei a második világháború utáni évekig nyúlnak vissza. A politikai rendszer átalakulása, a gazdaságpolitikai intézkedések, a pártvezetésen belüli viták és a nemzetközi események egyaránt szerepet játszottak abban, hogy 1956 őszére egyre határozottabban jelentek meg a változtatásokat követelő hangok. Októberben az egyetemisták már konkrét politikai és gazdasági követeléseket fogalmaztak meg.

A háború utáni átalakulás évei

A második világháború után Magyarország a Szovjetunió érdekszférájába került. Az 1945-ös választásokon a Független Kisgazdapárt szerezte a legtöbb szavazatot, a kommunista párt azonban a következő években fokozatosan növelte politikai hatalmát. A politikai ellenfelek kiszorításával és a pártok átalakításával 1948-ra létrejött a Magyar Dolgozók Pártja, 1949-ben pedig elfogadták az új alkotmányt, és megszilárdult az egypárti rendszer.

Rákosi Mátyás vezetése alatt az ország politikai és gazdasági berendezkedését szovjet mintára alakították át. Az állam egyre nagyobb szerepet kapott a gazdaság irányításában, a politikai életet pedig szigorú ellenőrzés alá vonták.

Az Államvédelmi Hatóság megfigyeléseket végzett, letartóztatásokat hajtott végre, és részt vett a politikai perekben. A korszakban pártvezetőket, katonatiszteket és más állampolgárokat is elítéltek politikai ügyekben.

Gazdasági változások, mindennapi nehézségek

Az 1950-es évek elején a gazdaságpolitika középpontjában a nehézipar gyors fejlesztése állt. A beruházások jelentős része erre a területre irányult, miközben a mezőgazdaság átalakítása is megkezdődött.

A termelőszövetkezetek szervezése és a kötelező terménybeszolgáltatás különösen a parasztság helyzetét érintette.

A gazdaságpolitikai döntések a mindennapi életben is éreztették hatásukat. Az áruellátás, a lakhatás és a bérek alakulása sok család számára jelentett nehézséget. Az iparban központilag meghatározott termelési terveket vezettek be, a munkahelyeken pedig ezek teljesítése határozta meg az elvárásokat.

A gazdasági döntések nyilvános bírálatára kevés lehetőség volt. A sajtó állami irányítás alatt működött, a politikai szervezetek tevékenységét pedig a kommunista párt ellenőrizte.

Nagy Imre és a politikai viták

Sztálin 1953. március 5-i halála után a Szovjetunióban és a keleti blokk országaiban is változások kezdődtek. Magyarországon júniusban Nagy Imre lett a miniszterelnök. Kormányprogramja a korábbi gazdaságpolitika módosítását, a mezőgazdaság helyzetének javítását és a lakosság életszínvonalának emelését tűzte ki célul.

A kormány mérsékelni kívánta az erőltetett iparosítást, és több területen módosította a korábbi intézkedéseket. A pártvezetésen belül azonban vita alakult ki a reformok irányáról és mértékéről.

1955-ben Nagy Imrét leváltották a miniszterelnöki tisztségből, helyét Hegedüs András vette át. A gazdaságpolitika ismét a korábbi irányhoz közelített, Nagy Imrét pedig kizárták a párt vezető testületeiből. A reformok és a politikai irányváltás kérdése továbbra is napirenden maradt.

Újabb fordulatot hozott a Szovjetunió Kommunista Pártjának 1956 februárjában tartott XX. kongresszusa. Nyikita Hruscsov beszédében bírálta Sztálin személyi kultuszát és a korábbi időszak törvénytelenségeit. A kongresszus nyomán a keleti blokk országaiban is megindult a sztálini korszak politikai gyakorlatának felülvizsgálata.

Egyre nyíltabb követelések

1956 tavaszán az értelmiség és az egyetemi ifjúság körében egyre több szó esett a politikai és gazdasági változtatásokról. A Petőfi Kör vitáin a sajtó helyzetéről, a gazdaságpolitikáról és a politikai nyilvánosság kérdéseiről is beszéltek. A rendezvényeken olyan témák kerültek elő, amelyekről korábban korlátozottan lehetett nyilvánosan vitázni.

Júniusban a lengyelországi Poznańban munkások vonultak utcára. A tiltakozás gazdasági és politikai követelésekhez kapcsolódott, a hatóságok pedig fegyveres erővel avatkoztak közbe. Az összecsapásoknak halálos áldozatai is voltak. A történtekről Magyarországon is értesültek.

A magyar politikai életben közben a korábbi koncepciós perek felülvizsgálata is napirendre került. Rajk Lászlót, a kommunista párt egykori vezető politikusát 1949-ben letartóztatták, majd perében halálra ítélték és kivégezték. Ügyének felülvizsgálata után 1956. október 6-án újratemették. A szertartáson nagy tömeg vett részt, és az esemény a korábbi politikai perek ügyét is a nyilvánosság elé vitte.

Októberben Lengyelországban is jelentős politikai változások történtek. Wladysław Gomulka visszatért a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetésébe, és a lengyel politikai irányvonal módosítására törekedett. A lengyelországi fejleményeket Magyarországon is figyelemmel kísérték.

Az egyetemisták tizenhat pontja

Október második felében az egyetemisták szerveződése egyre nagyobb szerepet kapott. Szegeden újjáalakult a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ), majd más felsőoktatási intézményekben is gyűléseket tartottak.

Október 22-én a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatóinak nagygyűlésén összeállították a később tizenhat pontként ismertté vált követeléslistát. A pontok között szerepelt a szovjet csapatok kivonása, Nagy Imre miniszterelnöki kinevezése, a többpárti választások megtartása, a sajtószabadság biztosítása és a gazdaságpolitika felülvizsgálata.

A diákok október 23-ára tüntetést hirdettek, amely a lengyelországi változások iránti szolidaritás kifejezésével is összekapcsolódott. A budapesti felvonuláshoz egyre többen csatlakoztak. A résztvevők a diákok követelései mellett más politikai változtatásokat is sürgettek.

Október 23-án este a tüntetések több helyszínen fegyveres összecsapásokba torkolltak. Ezzel megkezdődött az 1956-os forradalom, amelynek eseményei a következő napokban az ország más településeire is kiterjedtek.

(Kimelet kép: Fortepan)

Ajánljuk még...