Vannak helyek, ahol néhány perc elég ahhoz, hogy újra gyereknek érezzük magunkat. Egy-egy mozdony, vasúti kocsi vagy éppen a kerti kisvasút látványa elég hozzá. A budapesti Vasúttörténeti Park pontosan ilyen hely.
Régi mozdonyok között
A park legfeltűnőbb épülete a körfűtőház. Az 1911-ben épült, 34 állásos csarnok eredetileg a gőzmozdonyok elhelyezésére és karbantartására szolgált. A közepén álló fordítókorong segítségével a mozdonyokat a megfelelő állásba lehetett irányítani.
Ma régi mozdonyok és vasúti járművek sorakoznak benne, amelyeket közelről is körbe lehet járni. A hatalmas gépek között állva egészen más képet kapunk arról, mekkora szerkezetekkel dolgoztak egykor a vasutasok.
A park legrégebbi, máig megőrzött gőzmozdonya az 1870-ben készült 269-es, amelyet a bécsújhelyi Sigl gyárban építettek. A Magyar Keleti Vasút számára készült, és kezdetben tehervonatok továbbítására használták. A Magyar Államvasutak 1876-os megalakulása után a mozdony a MÁV állományába került, majd 1961-ben kivonták a forgalomból.
Később felújították, és 1985-től nosztalgiaszolgálatban is közlekedett. Ma már nem jár rendszeresen, de a kiállításon közelről is megnézhető.
Az 1882-ben készült 1026-os gőzmozdony egy újabb példája a régi járműveknek. A berlini Wöhlert gyárban épült, és elsősorban tehervonatok továbbítására használták. Ma is a park kiállításának része.
A 424-es a magyar gőzmozdonygyártás egyik legismertebb típusa. A MÁVAG-ban 1924 és 1958 között gyártott sorozatból összesen 519 készült, és személy-, gyors- valamint tehervonatok továbbítására is használták. A parkban látható 424,365-ös 1958-ban készült, vagyis a sorozat utolsók között megépített példánya.
A mozdonyok után érdemes a régi vasúti kocsikra is figyelni. Személy- és teherkocsik sorakoznak a területen, köztük olyan darabokkal, amelyek még egészen más körülményeket idéznek, mint a mai vonatok. A fa burkolatok, az egyszerűbb berendezések és a korabeli részletek már önmagukban sokat elmondanak arról, milyen lehetett egykor vonaton utazni.
A fordítókorong körül
A körfűtőház közepén található fordítókorong nélkül a mozdonyok elhelyezése sem lett volna ilyen egyszerű. A szerkezet segítségével a gépeket a megfelelő vágányra lehetett fordítani, majd onnan továbbindulhattak a fűtőház valamelyik állásába.
A fordítókorong ma is működő része a parknak, és bizonyos időpontokban a látogatók is közelebbről megtapasztalhatják, hogyan mozgatják rajta a mozdonyokat. Innen már jól látható, hogyan kapcsolódik össze a körfűtőház, a vágányok és a park egészének elrendezése.
Az Orient-csarnokban
A körfűtőház után az Orient-csarnokban régi vasúti kocsik között folytatódik a séta. A 3000 négyzetméteres csarnokban a személyszállítás történetéhez kapcsolódó járműveket találunk, köztük olyanokat is, amelyeknek a belsejébe be lehet lépni.
Itt látható az 1868-ban készült erdélyi vasúti kocsi is. A fa burkolatok, az ülések és a korabeli részletek közelről is megfigyelhetők, így nemcsak kívülről nézhetjük meg eme régi járművet.
A csarnokban egy 1912-ben épült étkezőkocsi is megtekinthető, amelynek belső burkolata tíkfából készült. Az asztalok, az ülések és a fa belső tér ma is megőriznek valamit az egykori vasúti utazások hangulatából.
Kerti vasútazás
A csarnokból kilépve a vonatozás izgalmát is átélhetjük – igaz, kisebb, helyi léptékben. A park kerti vasútja körbejárja a terület egy részét, és közben a nagyvasútnál megszokott jelzésekkel is találkozhatunk.
A pálya mellett szemafor jelzi a közeledő szerelvényt, a kisvonat pedig befut az állomásra, majd továbbindul a síneken. A gyerekeknek maga az utazás egy nagy élmény, miközben a szülők visszacsöppenhetnek egy kicsit abba az időszakba, amikor a vonatozás önmagában is eseménynek számított.
A kerti vasút így jól illeszkedik a park egészébe: kisebb méretben, de ugyanazt a vasúti hangulatot hozza, amely a régi mozdonyok és kocsik között végigkíséri a látogatást.
Az Árpád sínautó és a kis tó fölött átvezető híd már csak néhány a park látnivalói közül, amelyek mellett érdemes megállni. A nagy mozdonyok és régi vasúti kocsik mellett ezek az apróbb részletek teszik teljessé a park bejárását.
A budapesti Vasúttörténeti Parkban könnyű néhány órát eltölteni anélkül, hogy az ember végig egy múzeumi kiállítás érzését kapná. Lehet mozdonyok között sétálni, régi kocsikba benézni, kerti vasúton utazni, vagy egyszerűen csak felfedezni, mi minden rejtőzik a területén. A vasút szerelmeseinek természetesen önmagában is sokat ad, de családi programként is kiváló időtöltés – és közben közelebb hozza azt a világot, amelynek ma már csak egy szeletével találkozunk a mindennapokban.
(Kiemelt kép és Fotók: Erki Ádám)
