A 13. század végére a Magyar Királyság politikai viszonyai alaposan megváltoztak. A nagybirtokos főurak egyre nagyobb hatalomra tettek szert, a királyi akarat érvényesítése mind nehezebbé vált, miközben a kunok helyzete és az egyházzal kialakult konfliktusok is újabb feszültségeket okoztak. Ebbe a helyzetbe került IV. László, akit apja, V. István 1272-ben bekövetkezett halála után, mindössze tízévesen koronáztak magyar királlyá.
Gyermekkirály a főurak között
László már gyermekkorában megtapasztalta, milyen kiszolgáltatott helyzetet jelent a királyi családon belüli hatalmi küzdelem. Nagyapja, IV. Béla és apja, V. István között az 1260-as években súlyos konfliktus alakult ki, amely fegyveres összecsapásokhoz is vezetett. László és édesanyja, Kun Erzsébet egy időre fogságba is kerültek.
Apja halála után az ország irányításáért vetélkedő főúri csoportok kerültek előtérbe.
1272. szeptember 3-án Székesfehérváron megkoronázták, de a királyság tényleges irányítása ekkor még korántsem volt teljesen a kezében. A következő években egymással rivalizáló bárói csoportok próbálták megszerezni a politikai befolyást. Lászlónak ezért már uralkodása kezdetén azzal kellett szembenéznie, hogy a királyi cím önmagában nem jelent feltétlen politikai hatalmat.
A király és a kunok
IV. László helyzetét különösen összetetté tette kun származása. Édesanyja révén maga is kötődött ahhoz a néphez, amelynek beilleszkedése a keresztény Magyar Királyságba komoly feszültségeket okozott.
A kunok eltérő életmódja, hagyományai és vallási szokásai nehezen illeszkedtek a magyar királyság rendjébe, miközben katonai erejük miatt a király számára fontos szövetségesek is voltak.
László így egyszerre próbált támaszkodni rájuk és megfelelni azoknak az elvárásoknak, amelyek a kunok keresztény életmódra és letelepedésre szorítását követelték. Ez az ellentmondás egész uralkodására rányomta a bélyegét. Anyai ágon a kunokhoz kötődött, magyar királyként és keresztény uralkodóként azonban az egyház és a magyar előkelők elvárásaival is számolnia kellett.
A kunok letelepítésének kísérlete
A konfliktus rendezésére 1279-ben is kísérlet történt. A kunok helyzetét szabályozó rendelkezések többek között a keresztény életmód és a letelepedés erősítését célozták, miközben a kunok hagyományos életformájának felszámolását is sürgették.
A rendelkezések azonban nem hoztak tartós megoldást. A királlyal való viszonyuk továbbra sem rendeződött, néhány évvel később pedig már fegyveres összecsapásra került sor.
A kunok ellen
1282-ben László fegyverrel fordult a fellázadt kunok ellen. A Hód-tavi csatában legyőzte őket, de a győzelem nem jelentette a kunkérdés végét.
Az uralkodó később ismét közelebb került a kunokhoz, és egyre inkább rájuk támaszkodott. Ez különösen nehéz helyzetet teremtett: azokhoz fordult támogatásért, akikkel korábban még háborút is vívott.
A király, aki vissza akarta szerezni a hatalmát
IV. László uralkodásának egyik állandó kérdése az volt, hogy képes lesz-e visszaszerezni azt a politikai mozgásteret, amelyet a nagyhatalmú főurak egyre inkább korlátoztak.
Közben Magyarország külpolitikai szerepe sem szűnt meg. 1278-ban László részt vett a morvamezei csatában, ahol a magyar csapatok I. Rudolf német király oldalán harcoltak II. Ottokár cseh király ellen.
A győzelem megerősítette a Habsburgok helyzetét Közép-Európában, László pedig fiatal uralkodóként már egy jelentős európai konfliktusban vállalt szerepet.
Ez jól mutatja, hogy a gyermekkorában még mások által irányított uralkodóból fokozatosan olyan király lett, aki maga is próbált beleszólni az ország és a térség politikájába.
Kézai Simon és László kora
László uralkodásának idején született meg Kézai Simon Gesta Hunnorum et Hungarorum című műve is.
A krónika a hunok és a magyarok történetét, Attila alakját és a magyar eredethagyomány fontos elemeit foglalta össze.
Kézai munkája azért is érdekes IV. László történetében, mert megmutat valamit abból a szellemi világból, amelyben a király és udvara élt. A magyar múlt értelmezése, a hun hagyomány és az Árpád-ház történeti szerepe ekkor már szorosan összekapcsolódott a királyság önképével.
Újra megjelennek a tatárok
1285-ben a tatárok ismét betörtek Magyarországra.
Az ország ekkor már felkészültebben nézett szembe a támadással, mint az 1241–42-es tatárjárás idején: az elmúlt évtizedekben megerősítették a várakat, és a korábbi támadás tapasztalatai is rendelkezésre álltak. A betörést végül sikerült visszaverni, a támadás azonban ismét megmutatta, hogy a királyság külső veszélyeknek is ki volt téve.
Konfliktus az egyházzal
A kunkérdés nemcsak politikai, hanem egyházi konfliktussá is vált. A pápai udvar és a magyar egyház azt várta Lászlótól, hogy következetesen érvényesítse a keresztény normákat a kunok között.
A király azonban nem mindig tudott, és nem is mindig akart megfelelni ezeknek az elvárásoknak. A kunokkal fenntartott kapcsolata és az egyházzal való konfliktus tovább szűkítette politikai lehetőségeit.
Egyre szűkebb mozgástér
Uralkodásának utolsó éveiben egyre nehezebbé vált az egyensúly megteremtése a főurak, az egyház és a kunok között. A király többször is konfliktusba került a bárókkal, miközben politikai helyzete fokozatosan gyengült.
Közben kapcsolata a kunokkal ismét szorosabbá vált. László olyan politikai támaszt keresett bennük, amelyre a főurakkal és az egyházzal szembeni küzdelmeiben szüksége volt. Ez azonban nem hozott számára stabilitást.
Egy király magára maradva
Uralkodásának végére László politikai helyzete rendkívül bizonytalanná vált. A királyi hatalom megerősítésére tett kísérletei nem hoztak tartós eredményt, a főurakkal való konfliktusok pedig tovább gyengítették helyzetét. A kunok egy részével fenntartott szoros kapcsolata ugyanakkor újabb ellenfeleket szerzett számára.
IV. László egyre inkább olyan uralkodóvá vált, akinek megmaradt a királyi címe és hatalma, de az ország irányításához szükséges stabil politikai háttér egyre kevésbé állt mögötte.
1290. július 10-én Körösszeg váránál három kun előkelő, Árbóc, Törtel és Kemence rátámadt a sátrában tartózkodó királyra, és meggyilkolta.
De mi vezetett a gyilkossághoz?
A támadást a források szerint a három kun előkelő hajtotta végre, azt azonban nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, hogy saját elhatározásukból cselekedtek-e, vagy egy szélesebb politikai konfliktus részeként került sor a király meggyilkolására.
A háttérben szerepet játszhatott László megromlott viszonya a kunok egy részével, az egyházzal és a magyar főurakkal kialakult konfliktusa, valamint az uralkodó utolsó éveinek bizonytalan politikai helyzete.
IV. László mindössze 28 éves volt.
Utódja III. András lett, az Árpád-ház utolsó férfiági királya.
Halálával azonban az ország problémái nem tűntek el. A királyi hatalom gyengesége, a bárók egyre nagyobb önállósága és a kunok rendezetlen helyzete III. András uralkodásának idején is komoly kihívást jelentett.
(Kiemelt kép: A király meggyilkolása, Képes Krónika forrás: képkereső)
