A 19. század második felében és a 20. század elején Afrika még a kalandot, a tudományos felfedezést és az ismeretlen világot jelentette Európa számára.
A kontinens belső területeinek jelentős része ekkor még alig szerepelt a térképeken, a hírek pedig többnyire misszionáriusoktól, kereskedőktől vagy felfedezőktől érkeztek. Kevesen tudják, hogy a korszak nagy afrikai expedícióiban magyarok is fontos szerepet játszottak. Vadászok, természettudósok, arisztokraták és világutazók indultak útnak, hogy megismerjék a fekete kontinens titkait. Közülük Kittenberger Kálmán, Teleki Sámuel és Széchenyi Ödön neve máig a magyar utazástörténet legizgalmasabb fejezetei közé tartozik.
A kontinens, amely vonzotta a magyarokat
A 19. század végén Európában valóságos Afrika-láz bontakozott ki. A nagyhatalmak versengtek a területekért, miközben földrajztudósok, zoológusok és kalandorok próbálták feltérképezni a kontinens addig ismeretlen vidékeit.
Magyarország ugyan nem rendelkezett gyarmatokkal, mégis számos olyan utazót adott a világnak, akik jelentős szerepet játszottak Afrika megismerésében.
A magyar kutatók helyzete érdekes volt. Nem politikai vagy katonai célokat szolgáltak, hanem elsősorban tudományos érdeklődésből, kalandvágyból vagy személyes kíváncsiságból vágtak neki az útnak. Ennek köszönhetően beszámolóik gyakran emberközelibbek és részletesebbek voltak, mint a gyarmati hivatalnokok jelentései.
Kittenberger Kálmán- az ember, aki tíz évet élt Afrikában
Ha létezik magyar név, amely összeforrt Afrikával, az kétségtelenül Kittenberger Kálmáné. A felvidéki Léva közelében született tanító eredetileg nem világutazónak készült. A természet iránti rajongása azonban olyan erős volt, hogy 1902-ben Kelet-Afrikába indult, és ezzel kezdetét vette egy rendkívüli életút.
Az elkövetkező három évtizedben hat nagy afrikai expedíción vett részt. Bejárta a mai Tanzánia, Kenya, Uganda, Ruanda és a Kongói Demokratikus Köztársaság területének jelentős részét. Munkája során több tízezer állattani mintát gyűjtött össze, amelyek közül számos korábban ismeretlen fajnak bizonyult.
Kittenberger azonban nem laboratóriumi kutató volt, hanem terepen dolgozó természetbúvár. Hónapokat töltött a szavannákon és az őserdőkben, gyakran rendkívül mostoha körülmények között. Naplóiban részletesen leírta a hőséget, a maláriát, a vízhiányt és az állandó veszélyt jelentő ragadozókat.
Egy alkalommal egy sebesült oroszlán támadt rá. A vadászok körében közismert szabály, hogy a sérült nagymacska sokkal veszélyesebb, mint az egészséges példány. Az oroszlán váratlanul rontott elő a bozótból, és csak másodpercek választották el Kittenbergert a tragédiától. Végül sikerült lelőnie az állatot, de később maga is úgy nyilatkozott, hogy ez volt élete egyik legveszélyesebb pillanata.
A természet azonban nemcsak ragadozókkal fenyegette. Többször kapott maláriát, szenvedett vérhastól és más trópusi betegségektől, mégis mindig visszatért Afrikába. Úgy érezte, ott találta meg azt a világot, amely igazán érdekelte.
Öt év fogság India egyik internálótáborában
Kittenberger életének legdrámaibb története nem Afrikában, hanem Indiában játszódott. 1914-ben, az első világháború kitörésekor éppen brit fennhatóság alatt álló területen tartózkodott Kelet-Afrikában. Mivel az Osztrák–Magyar Monarchia állampolgára volt, a brit hatóságok letartóztatták.
Értékes gyűjteményeinek jelentős része elveszett vagy elkobzásra került. Őt magát pedig több ezer kilométerre szállították, az indiai Ahmednagar internálótáborába. Öt évet töltött fogságban.
Sokan ebben a helyzetben feladták volna tudományos terveiket, Kittenberger azonban a táborban is jegyzetelt, megfigyeléseket végzett és újabb afrikai expedíciókról álmodott. Hazatérése után valóban visszatért a kontinensre, és folytatta kutatásait.
Teleki Sámuel, aki tavakat és vulkánt fedezett fel
A magyar Afrika-kutatás másik legendás alakja gróf Teleki Sámuel volt. A művelt erdélyi arisztokrata már fiatalon érdeklődött a földrajzi felfedezések iránt. 1887-ben nagyszabású expedíciót indított Kelet-Afrikába Ludwig von Höhnel osztrák tengerésztiszt társaságában.
Utazásuk során olyan vidékekre jutottak el, ahol korábban európai kutató nem járt. Hatalmas karavánnal haladtak a mai Kenya és Etiópia határvidékén, miközben folyamatosan térképezték a területet.
Expedíciójuk legnagyobb eredménye a Rudolf-tó – mai nevén Turkana-tó – európai felfedezése volt. A tó akkoriban teljesen ismeretlen volt a nyugati világ számára. Nem sokkal később egy másik nagy tavat is feltártak, amely Stefánia-tó néven került a térképekre.
Az út egyik legizgalmasabb eseménye egy működő vulkán felfedezése volt. Teleki saját szemével figyelhette meg a lávát és a vulkáni tevékenységet. A tűzhányó később a Teleki-vulkán nevet kapta, amelyet ma is visel Kenya északi részén.
A gróf beszámolóiban nemcsak a földrajzi felfedezéseket rögzítette, hanem részletes leírásokat készített a helyi népekről, szokásokról és életmódról is. Ezek ma is fontos történeti források.
Széchenyi Ödön, a világjáró pasa
A legismertebb magyar afrikautazók között gyakran említik Széchenyi Ödönt is, a „legnagyobb magyar”, Széchenyi István fiát. Bár neve elsősorban a magyar tűzoltóság megszervezésével és az Oszmán Birodalomban végzett munkájával kapcsolódik össze, utazásai során Észak-Afrika több országát is felkereste.
Egyiptom különösen nagy hatással volt rá. A Szuezi-csatorna megnyitásának korszakában a térség a modernizáció és a hagyományok különleges találkozási pontja volt. Széchenyi részletes feljegyzéseket készített útjairól, és élénken érdeklődött a helyi társadalmak működése iránt.
Későbbi pályafutása szinte regényes fordulatot vett. Az Oszmán Birodalomban megszervezte az isztambuli tűzoltóságot, ezért pasa rangot kapott. Kevés magyar mondhatta el magáról, hogy egyszerre volt magyar gróf és oszmán főméltóság.
A magyar Afrika-kutatók öröksége
A magyar utazók munkája nem merült feledésbe. Teleki nevét ma vulkán őrzi Kenyában, Kittenbergerről állatfajokat neveztek el, gyűjteményei pedig a magyar természettudományi kutatás alapjai közé tartoznak.
Könyveik generációk számára jelentették az első találkozást Afrikával. A 20. század első felében magyar fiatalok ezrei olvasták Kittenberger kalandos beszámolóit, amelyek egyszerre szóltak tudományról, természetről és emberi kitartásról.
(Képgaléria: Internet, Kiemelt kép: Pexels.com)
