Savanyú Jóska a magyar betyárvilág egyik legismertebb alakja. A Bakony és a Balaton-felvidék hírhedt útonállója hosszú éveken át tartotta rettegésben a vidéket, miközben már életében legendává vált. Egyesek kegyetlen bűnözőként, mások a szegények pártfogójaként emlegették, de az biztos, hogy története szorosan összefonódott a 19. századi magyar vidék társadalmi világával.
A pásztoréletből a betyárvilágba
Savanyú József 1841-ben született Izsákfán. Apja juhász volt, így ő is korán a pásztorélet világába került. Gyermekkora nem a tanulásról szólt, inkább a fizikai munkáról és a vidéki élet nehézségeiről. A korabeli társadalmi viszonyok, a szegénység és a törvényekkel való konfliktusok fokozatosan a betyárélet felé sodorták.
A Bakony sűrű erdőségei ideális menedéket biztosítottak számára és bandájának. Pincefeltörésekkel, útonállásokkal és rablásokkal vált ismertté, miközben a hatóságok hosszú ideig nem tudták elfogni.
A hírnév és a legendák
A néphagyomány gyakran „jó betyárként” emlegette, aki állítólag a szegényeket nem bántotta. A történészi értékelések azonban inkább fegyveres bűnözőként írják le, akinek tetteit a népi emlékezet később kiszínezte. A róla szóló történetek így egyszerre őrzik a valóságot és a betyárromantika világát.
Elfogása és az árulás
Hosszú éveken át sikeresen kerülte a csendőrséget, elfogása végül nemcsak a fejére kitűzött ezerforintos vérdíjnak, hanem egy belső árulásnak is köszönhető volt. Bandájának egyik tagja, Magyarósi István billegi bojtár elárulta őt, miután Savanyú emberei 1883-ban a henyei erdőben megölték a nagybátyját.
1884. május 4-én Magyarósi a halápi csárdába csalta a betyárokat egy közös mulatozásra. A borba kevert altatószer hatására Savanyú Jóska és társai védekezésképtelen állapotba kerültek. A közelben várakozó csendőrök így könnyedén elfoghatták a hírhedt betyárt, akinek ezzel véget ért a szabad élete.
A per és az ítélet
1886-ban állították bíróság elé. A vádirat 29 bűncselekményt sorolt fel, köztük fegyveres rablásokat, súlyos testi sértést, hatóság elleni erőszakot és egyes esetekben emberölést is. Bár a gyilkosság vádját nem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani, a bizonyított bűncselekmények súlya miatt életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték.
Előbb az illavai, majd a váci fegyházban raboskodott. A hosszú évek alatt egészsége fokozatosan megromlott, és a betyáréletből ismert erőteljes, szabad emberből megtört fogoly lett.
Szabadulás és utolsó évek
1906-ban gróf Csáky Károly váci püspök közbenjárására kegyelmet kapott, és több mint húsz év után kiszabadult. A világ azonban, amelyet ismert, addigra teljesen eltűnt: a betyárvilág megszűnt, a Bakony már nem adott menedéket a törvényen kívülieknek.
Testvéréhez, Tótvázsonyba költözött, ahol szabómesterségből próbált megélni, és műhelyt nyitott. A történet szerint rövid ideig Budapesten is megfordult, ahol Kaiser Dezső egyik kávéházában a kíváncsi vendégeknek mutogatták az egykori hírhedt betyárt. Ez azonban nem tartott sokáig, végül visszatért Tótvázsonyba, és ismét visszavonultan élt.
Halála
Életének utolsó időszakát betegségek és erős fájdalmak árnyékolták be. 1907. április 9-én öngyilkosságot követett el.
Halála után Tótvázsonyban temették el, sírja ma is látogatható.
Egy korszak lezárása
Savanyú Jóska alakja egyszerre része a magyar történelemnek és a népi legendakörnek. Élete jól mutatja, hogyan válhatott egy 19. századi betyár a néphagyomány romantikus hősévé, miközben valós tettei sokkal összetettebb és sötétebb képet mutatnak.
Halálával a magyar betyárvilág egyik legismertebb alakjának története ért véget. Neve azonban ma is él a legendákban, mondákban és a helyi emlékezetben.
(Kiemelt kép: Illusztráció, NEM Savanyú Jóska portréja. Google képkereső)
